Németh Géza a református lelkészi karból történt kizárása után világi munkahelyen kellett, hogy elhelyezkedjen. 1972-től a Rézkarcolók Munkácsy Mihály Alkotóközössége munkatársaként, „művészeti szervező” beosztásban festmények és grafikák eladásával foglalkozott, később saját műkereskedő szervezetét is létrehozta Szőnyi István Alkotóközösség néven. Az érdi parókiáról az ekkor már háromgyermekes családnak – Géza 13, Zsolt 9, Áron 2 éves volt – el kellett költöznie, s mivel nem volt saját ingatlanuk, a Budapest XIV. kerületben kaptak egy tanácsi bérlakást. A Thököly út 44. II. emelet 4/a. szám alatt lakást a rendszerváltozás után a család megvette. Miután Budafokra költöztek, a Thököly úti lakást szolgálati célokra használták, majd az 1990-ben megalapított Erdélyi Gyülekezet lelkészi hivatalaként működött Németh Géza 1995-ben bekövetkezett haláláig.
A Thököly úti lakást Németh Géza és felesége, Kriza Judit nemcsak lakóhelyként, hanem missziói célra is használta.
Hétfő esténként először a korábban az érdi gyülekezet ifjúsági köréhez tartozó fiatalokat hívta össze bibliaórára. A kör fokozatosan átalakult és kibővült sokféle társadalmi réteghez tartozó fiatalokkal, fiatal felnőttekkel. A „Thököly úti esték” legendás összejövetelekké váltak, amelyeken Németh Géza bibliamagyarázatokat és olykor kortárs festőművészek alkotásai alapján képmeditációkat tartott. Az evangélizációs igehirdetései sokak számára meghatározó indíttatást adtak hitéletük területén, voltak akik megtérési élményekről számoltak be.
Az esték középpontjában Biblia és annak magyarázata állt, de emellett a kor társadalmi problémáiról is élénk és szabad legkörű beszélgetéseket folytattak, s keresték a keresztyén hit válaszait az emberi élet nagy kérdéseire. Németh Géza ott elhangzott apologetikai tárgyú előadásait könyv formában is megjelentette szamizdatban „Számadás”, majd „Iránytű” címmel.
A Thököly úti esték résztvevői a „Megbékélés Közössége” nevet használták saját magukra és keresztyén gyülekezetként értelmezték önmagukat, de nem önálló egyházként. Alkalmanként éltek az úrvacsora sákramentumával is. A házigazdai szerep mellett Németh Géza felesége, Kriza Judit intenzíven részt vett a fiatalok lelkigondozásában. A közösség tagjai hetenkénti összejöveteleik mellett szociális munkát is végeztek idősotthonokban, roma közösségek körében, fogyatékkal élők támogatása terén és a kábítószerfüggő fiatalok megsegítése területén. Németh Géza elsőként kezdeményezte a kábítószerfüggők komplex terápiás kezelését. Ebből a szolgálatból nőtt ki Magyarországi Református Egyház Kallódó Ifjúságot Mentő Missziója. A Megbékélés Közössége tagjai Németh Géza javaslatára saját házi bibliaköröket szerveztek, amelyeket „karikáknak” neveztek, ezek némelyike máig fennmaradt. A háziközösségek megszervezésének elméleti és gyakorlati kérdéseit Németh Géza az „A magyar karika” című művében foglalta össze, amely először szamizdat formájában terjedt.
A találkozók fontos témája volt a magyar nemzet megmaradásának problematikája, különös tekintettel a határon túli magyarsággal kapcsolatos – a Kádár-rendszerben tabusított – kérdésekre. Külön figyelmet szenteltek a moldvai csángók nyelvhasználata kérdéskörének. Németh Géza és a Megbékélés Közössége tagjai rendszeresen utaztak ki Erdélybe, Moldvába és a Felvidékre ezzel is kifejezve a szolidaritásukat a diszkriminációt szenvedő magyar közösségekkel s egyben gyakorlati segítséget is nyújtottak élelmiszer, gyógyszer és elsősorban vallásos irodalom kicsempészésével. Németh Gézát egy időre ki is tiltották Romániából.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékének ápolása is fontos szerepet játszott a közösség életében, ezzel is jelezve, hogy a korszak kijelölt politikai határait Németh Géza és követői kész voltak átlépni.
A Megbékélés Közössége vendégeiként a hétfő estéken megjelentek a korszak neves magyarországi és határon túli gondolkodói és művészei is. Az előadók sorában egyaránt jelen voltak az ún. „népi” és az ún. „urbánus” szellemi körök képviselői s ellenzéki személyiségek is, mindkét körből és a határon túli magyar közösségekből is. A Thököly úti esték elsődleges célja elsődlegesen evangélizációs és hitépítő volt, de szellemi műhelyként is működött. Mindez Németh Géza holisztikus, átfogó missziói szemléletét tükrözte.
Az 1987-től Magyarországon egyre nagyobb számban megjelenő erdélyi menekültek megsegítésének megszervezését Németh Géza kezdeményezte és a komplex segítségnyújtásban aktív szerepet töltött be. Az erdélyi menekültek közötti szolgálat kijelölt központja a Budapest-Rákosszentmihályi Református Egyházközség volt, de a Thököly úti lakásban is folyt segítő munka. A rendszerváltás után az ekkor már Németh Géza irodájaként, lelkészi hivatalként működő lakásból irányították nemcsak az Erdélyi Gyülekezet szolgálatát, hanem az erdélyi menekültek munkavállalását segítő Erdélyi Ezermester GMK-t és a destruktív vallási közösségek áldozatait felkaroló Segítő Barát Munkaközösséget is.
